Login
 
Main Data
Author: Anonymus
Title: Szent Biblia
Publisher: PairDime Books
ISBN/ISSN: 9786155950360
Edition: 1
Price: CHF 1.90
Publication date: 01/01/2019
Content
Category: Religion/Theologie
Language: Hungarian
Technical Data
Pages: 4990
Kopierschutz: DRM
Geräte: PC/MAC/eReader/Tablet
Formate: ePUB
Table of contents

1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és ln világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtl.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és ln este és ln reggel, els nap.
6. És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektl.
7. Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektl. És úgy ln.
8. És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és ln este, és ln reggel, második nap.
9. És monda Isten: Gyljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy ln.
10. És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegylt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.
11. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fvet, maghozó fvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az  neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy ln.
12. Hajta tehát a föld gyenge fvet, maghozó fvet az  neme szerint, és gyümölcsterm fát, a melynek gyümölcsében mag van az  neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
13. És ln este és ln reggel, harmadik nap.
14. És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendknek.
15. És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy ln.
16. Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
17. És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
18. És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtl. És látá Isten, hogy jó.
19. És ln este és ln reggel, negyedik nap.
20. És monda Isten: Pezsdljenek a vizek él állatok nyüzsgésétl; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
21. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az  nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdest az  neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
22. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.
23. És ln este és ln reggel, ötödik nap.
24. Azután monda az Isten: Hozzon a föld él állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy ln.
25. Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatotokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.
26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27. Teremté tehát az Isten az embert az  képére, Isten képére teremté t: férfiúvá és asszonynyá teremté ket.
28. És megáldá Isten ket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
29. És monda Isten: Imé néktek adok minden maghozó fvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledeül.
30. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben él lélek van, a zöld fveket adom eledell. És úgy ln.
31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És ln este és ln reggel, hatodik nap.

Table of contents

24.


 

1. Ábrahám pedig vén élemedett ember vala, és az Úr mindenben megáldotta vala Ábrahámot.

2. Monda azért Ábrahám az  háza öregebb szolgájának, a ki néki mindenében gazda vala: Tedd a kezed a tomporom alá!

1 Móz. 47,29.


3. Hogy megeskesselek téged az Úrra, a mennynek Istenére, és a földnek Istenére, hogy nem vészesz feleséget az én fiamnak a Kananeusok leányai közl, a kik között lakom.

4. Hanem elmégysz az én hazámba, és az én rokonságim közé és onnan vészesz feleséget az én fiamnak Izsáknak.

5. Monda pedig néki a szolga: Hátha az a leányzó nem akar velem eljni e földre, ugyan vissza vigyem-é a te fiadat arra a földre, a honnan kijöttél vala?

6. Felele néki Ábrahám: Vigyázz, az én fiamat oda vissza ne vidd.

7. Az Úr az égnek Istene, ki engemet kihozott az én atyámnak házából, és az én rokonságimnak földérl, a ki szólt nékem, és megesküdött nékem mondván: A te magodnak adom ezt a földet; elbocsátja az  Angyalát te eltted, hogy onnan végy az én fiamnak feleséget.

1 Móz. 12,7. , 1 Móz. 13,15. , 1 Móz. 15,18. , 1 Móz. 26,4.


8. Hogyha pedig nem akar a leányzó teveled eljni, ment lészesz az én esketésem alól; csakhogy az én fiamat oda vissza ne vidd.

9. Veté azért a szolga az  kezét az  urának Ábrahámnak tompora alá, és megesküvék néki e dolog fell.

10. És vn a szolga tíz tevét az  urának tevéi közl, és elindula; (mert az urának minden gazdagsága az  kezében vala). Felkele tehát és elméne Mésopotámiába, a Nákhor városába.

11. És megpihenteté a tevéket a városon kivl egy kútfnél, este felé, mikor a leányok vizet meríteni járnak.

12. És monda: Uram! én uramnak Ábrahámnak Istene, hozd elém még ma, és légy kegyelmes az én uram Ábrahám iránt.

13. Ímé én a víz forrása mellé állok és e város lakosainak leányai kijnek vizet meríteni.

14. Legyen azért, hogy a mely leánynak ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet, hogy igyam, és az azt mondándja: igyál, st a te tevéidet is megitatom: hogy azt rendelted légyen a te szolgádnak Izsáknak, és errl ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél az én urammal.

15. És ln, minekeltte elvégezte volna a beszédet, ímé j vala Rebeka, Bethuélnek leánya, a ki Milkhának, az Ábrahám testvérének Nákhor feleségének vala fia, és pedig vedrével a vállán.

1 Móz. 22,23.


16. A leányzó pedig felette szép ábrázatú vala; szz, és férfi még nem ismeré t, és aláméne a forrásra, és megtölté vedrét, és feljöve.

17. Akkor a szolga eleibe futamodék és monda: Kérlek, adj innom nékem egy kevés vizet a te vedredbl.

18. Az pedig monda: Igyál uram! és sietve leereszté a vedret az  kezére, és inni ada néki.

19. És minekutána eleget adott néki innia, monda: A te tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak.

20. És sietett és kiüríté vedrét a válúba és ismét elfuta a forrásra meríteni, és meríte mind az  tevéinek.

21. Az ember pedig álmélkodva néz vala reá, és veszteg hallgat vala, tudni akarván: vajjon szerencséssé teszi-é az Úr az  útját, vagy nem.

22. És ln, mikor a tevék már eleget ittak, elévn az ember egy aranyfüggt, a melynek súlya fél siklus, és két karpereczet, a melynek súlya tíz arany.

1 Móz. 24,47.


23. És monda: Kinek a leánya vagy te? kérlek mondd meg nékem: van-é a te atyádnak házában hálásra való helyünk?

24. Az pedig felele néki: Bethuél leánya vagyok a Milkha fiáé, a kit  Nákhornak szlt.

1 Móz. 22,23.


25. Azt is mondá: Szalma is, abrak is bven van minálunk, és hálásra való hely is van.

26. Meghajtá azért magát az ember, és imádá az Urat.

27. És monda: Áldott az Úr az én uramnak Ábrahámnak Istene, ki nem vonta meg az  irgalmasságát és hségét az én uramtól. Az Úr vezérlett engem ez útamban az én uram atyjafiainak házához.

28. Elfuta azonközben a leányzó, és elbesz